A 60 fölöttiek a boldog szocialista időket emlegetik. A 30 fölöttiek a  szocialista zsarnokság idejét. És mit mond egy tizenéves? „Hát, elég gáz volt, na.” Mi volt gáz és miért? Erre a kérdésre eddig senki nem tudott válaszolni. Hiszen a mai fiatalság körülbelül annyira van tisztában a szocializmus szó jelentésével, mint kezdő ügyvéd a rotációs kapa használatával. A probléma ott van, hogy nem lehet elfogulatlanul nyilatkozni annak, aki átélte a kort. Aki viszont később született, az nem ismeri, és nem is akarja megérteni. Túl nagy agymunka lenne utánajárni.

Íme egy kis gyorstalpaló, kezdőknek: A szocreál, vagyis a szocialista realizmus a szovjet minták alapján a magyar népi demokráciában elterjesztett irodalom, képzőművészet, építészet hétköznapi értelemben használatos jelzője. Tehát a célja a rendszer kiszolgálása volt. Eddig ciki? Talán. De anno Ceasar sem azért készíttetett magáról szobrot, hogy a kertjét díszítse vele. És ne gondoljuk, hogy a barokk giccsangyalkák az alkotó örömét szolgálták. A művészet és a történelem a kezdetektől összefonódott. A kérdés csupán az, hogy éppen melyik fél került előtértbe. A szocializmus idején volt az utóbbi volt az erősebb. De ne nézzük le ezért a kor alkotóit. Biztos, hogy nehezebb úgy írni, hogy minden mondat után az ember újra és újra átolvassa a művet, nehogy egy félreérthető szó miatt vigyék el egy hajnalban egy elsötétített autóban… Vagy azért, mert Rákosi elvtárson kicsit több a ránc a képen, mint amennyit szeretne 65 évesen. Az ötvenes években itthon nehéz volt alkotni, de nekünk sikerült. Értékeljük tehát, vagy legalább ismerjük meg!

Aki kedvet kapott ahhoz, hogy megismerje az 1950-es évek magyar művészetét annak ajánlom figyelmébe a debreceni MODEM-et.