A halódó halott blogot feléleszteném egy kisebb posztsorozat erejéig (mivel blogposztot írni is alig van időm, nem hosszú élet lesz ez, de hát ez is jobb mint a semmi).

Egy kis személyes történelem

Bevezetőnek egy kis személyes történelmet mondanék a két böngészőről, ami valószínűleg csak azokat érdekelhet, akik ismernek engem. Semmi újdonságot nem írok benne, így nyugodtan átugorhattok a következő posztra, csak a teljesség kedvéért írom most meg.

Ismerőseim tudják rólam, hogy elvetemült Opera user vagyok. Kb. a 6-os verzió környékén leltem rá a böngészőre (pár más próbálkozás után), ami már akkor is tetszett, aztán amikor megjelent a legelső Firefox (még az 1.0-s verzió előtt) hirtelen átszoktam annak a használatára. Nem voltam valami hű Operás, kéretik nem megvetni érte, de hát akkoriban örültem, ha stabil környezetben böngészhetek, nem volt szükségem egy egész internet suitera.

A Firefox minden volt, amit annak idején egy webböngészőtől elvárni lehetett. Stabilitás, gyorsaság, biztonság, letisztultság és kényelmes funkciók (ez utóbbi kettőt az akkor még 7-es verziójú Operában nem találtam meg, kicsivel később, a 8.0 bétájában kezdett a böngészési élmény visszatérni), nem csoda, hogy egyből elkapott magának. Terjesztettem, ahol csak tudtam, iskolám ősöreg PII-ein hamarosan megjelentek az Internet Explorer logóval, skinnel és headerrel felruházott Tűzrókák. Közben kijött az 1.5-ös verzió, és legnagyobb örömömre a Firefox tényleg terjedésnek indult. Aztán sajnos jött a lejtmenet.

A 2.0-s verzó 2006 őszi megjelenése egy rakás bugot hozott magával. Az addig vilámgyors böngésző elkezdett lomhulni, az addonjai egyre több fagyást okoztak. Kicsit csalódottnak éreztem magam, főleg miután az egyre gyakrabban kiadott újabb és újabb verziók nem hoztak jelentős változást a működésben. Visszanéztem az Opera 8-ra, és megdöbbenve láttam, hogy mennyivel egyszerűbb, gyorsabb lett a böngésző a korábban megszokottól. Lám, így is lehet frissíteni. Egyre gyakrabban vettem elő a böngészőt, főleg a folyamatosan elterjedő AJAX-os weboldalaknál. De az alapértelmezett böngészőm a Firefox maradt.

Aztán másfél évvel a 2-es verzió kiadása után megjött a Firefox 3.0, hatalmas médiavisszhang közepette (Download Day és társai). Örömmel töltöttem le én is szépen lassan az első béták bíztató teljesítménye után, de ismételten csalódnom kellett, ugyanis semmi se változott. Sőt. A memóriakezelése ha lehet még botrányosabb lett az előző verzióhoz képes (számítógépemen nem egyszer fordult elő pár órás futás után, hogy több száz megabájt RAM tűnt el, vajon milyen élmény volt ez a Pentium II-esek után?), az addonok instabillá tették a működést. Egyszóval botrányt kiáltottam, és úgy döntöttem, amíg nem képesek működő böngészőt kiadni, visszatérek az Operához.

Aztán ottragadtam. A 9.0 első bétái rögtön mutatták a kényelmes működés lehetőségét, a sebessége a Fox után elképesztő volt, pár hét alatt pedig az addig annyit használt addonokra is megtaláltam az Opera alternatív megoldásait. A Firefoxot pedig irtottam, ahogy tudtam. Lényegében ugyanaz történt velem, mint annak idején az első FF-nál. Aztán jött a 9.5, a 9.6, és egyre inkább beleszerelmesedtem. Mikor a Google berobbant a böngészőpiacra, már annyira hozzászoktam az Opera beépített funkcióihoz, hogy az elegáns internet suite fapados, de villámgyors Chromera cserélése fel se merült bennem. A Moziilára még figyeltem azért, a 3.1 első alfáit kipróbáltam, de nem láttam változást, így egy idő után hagytam a fenébe.

Negjöttek az első béták, és még mindig semmi se változott, csak az idő száguldott vészesen. Egyszerűen nem hittem el, hogy egy 1 tizedes verzióugráshoz egy évre an szükség egy böngészőnél. Aztán jöttek a hírek a 3.5-re nevezésről, de akkor már rég lemondtam róla, hogy ebből lesz is valami.

Végül megjelent a 3.5, de engem abszolute nem hozott lázba. Hiába mondta mindenki, hogy lényegesen javult minden téren, már eljutottam arra a fázisra, hogy nem hiszek el semmi jót, ami a Firefoxszal kapcsolatos. Aztán végül kaptam egy lökést, hogy mégis próbáljam ki. De nem bíztam benne, hogy csak úgy feltegyem és használjam egy kicsit, így eldöntöttem: ha már próba, akkor legyen kövér. Előkerítem az összes addont, amivel pótolni lehet a már rég megszokott és napi szinten használt Opera funkcionalitást, és megnézzük, milyen lesz a böngészési élmény.

El is töltöttem 2-3 órát, mire mindent levadásztam, végül egy tesztelésre kész böngészői ikonja pihent az asztalomon. Elindítottam, az eredmény pedig igencsak meglepett... (folyt. köv.)