Nos, ezt is megéltük végre. A mai napon hivatalosan is elindul a The Hypocrite Report, "Minden, ami zene, magyar, tv vagy éppen geekség. Politikai hovatartozás és korrektség nélkül." jelmondattal, ahogy szucsitg remekül meghatározta. De mi vehet rá két, sorozatos körökben megismert nicket, hogy gondolatait ezúton is megossza a nagyérdeművel?

Hát természetesen a kis magyar valóság, és ez a hatalmas virtuális játszótér, amiben sokak szerint a bezárt Lipótmező éledt újjá (és ha az origo hozzászólóinak nagy részére gondolok, még enyhén is fogalmaztam). A kommentelések kora lejárt, manapság már annyira sok értelmetlen hozzászólás születik a világhálón a nap mind a 86400 másodpercében, hogy az igazán fontos és számító vélemények lassan elvesznek a forgatagban. Így szinte már mindenki rájött, hogy blogolni kell, nincs mese, egy blogon azt írok le, amit akarok (persze amíg el nem viszi a szervert az NBH), azt a véleményt engedem megjelenni, ami nekem tetszik, és csak az lehet a halálos ellenségem is, akinek megengedem. Ennek a rendkívüli hatalomnak köszönhetően pedig már szinte minden létező témáról találhatunk webnaplót (brr, még leírni is rossz, nem tudom, hogy a tévék műsorvezetői hogy bírják bemondani minden héten háromszor, bár Tomcat említésénél már egyre gyakrabban előkerül a blogger szó, hogy még véletlenül se pozitív környezetben kerüljön be a köztudatba), blogol ma már boldog-boldogtalan, pont mi maradjunk ki?

A cím ellenére azonban mi nem feltétlenül Colbert apánk nyomdokaiban akarunk haladni. Egyrészt akkora parasztok sose leszünk (mi tényleg próbálkoztunk, de nem ment), vendégünk se lesz minden nap. Arra se fogunk kísérletet tenni, hogy a Lincoln alagutat átneveztessük, miniszterelnöknek se fogunk indulni (habár meggyőződésem, hogy üde színfolt lennénk ebben a szennyben, amit szokás Magyarországon politikának nevezni), de azért megpróbálunk őszintén, hol kritikusan, hol ellágyulva írni a témáinkról. És hogy miért vagyunk hipokraták? Hát ki látott már nem álszent bloggert?