Vége, eldőlt. Ez alkalommal hackelések nélkül (vagy csak nem tudunk róla). Az MNB lezárta az urnákat, tartottak egy gyors szavazatszámlálást, majd bejelentették: az új 200 forintos hátoldalát a Lánchíd fogja díszíteni. Mert az olyan szép és magyar. Félreértés ne essék, nincs nekem semmi bajom Széchenyi remekbeszabott hídjával, valóban szép alkotás, de véleményem szerint lehetett volna ötletesebb, ránk jobban jellemző dolgot is találni. Mint például egy lapátjára támaszkodó útépítő munkást, ásítás közben.
Mondjuk a híd győzelme már a kiírás pillanatában borítékolható volt. A két madár közül egyértelműen a gólya a kedveltebb és inkább jelképezi kishazánkat, mint a fakopáncs, ugyanakkor a városi emberhez sosem állt olyan közel, mint mondjuk vidéken. A két védett növény, a cifra kankalin és a kövér daravirág (akik közül az egyiknek nyernie kellett volna ha az 1,10,100: címer; 2,20,200: virág, 5,50: madár analógiát betartjuk) pedig olyan "gyönyörű" látványtervet kapott, hogy még a fix szavazóikat is elrettentette a voksolástól. A Colbert Megyeri-híd meg minden bizonnyal csak poénként szerepelhetett a jelöltek között, mert ugyan szépnek szép, de a magyar munkaminőséget ismerve még az is lehet, hogy összeomlik, mire az érme kigördül a verdéből. Ennek ellenére a harmadik helyet zsebelte be a maga 18 százalékával. Sebaj, az eurónkra (valamikor évtizedek múlva) majd a Köröshegyi völgyhíd vagy az M6 alagútjai kerülnek.
Visszatérve a végleges kétszázasra: az első Duna-híd már az előző, tíz éve a lakosság totális hülyesége miatt bevont érmén is szerepelt, igaz, akkor még a névérték felett. Mondjuk a nép gyűjtögető életmódjához a negatív hozzáállás is párosult a visszavonásnál, hisz az ezüsttartalmat véleményem szerint bármikor lehetett volna szabályozni. Az osztrákok is jól megvannak az 5 eurósukkal, hiába tekint mindenki emlékérmeként rá. Szerintem mindenkinek szép emlékei vannak a régi kétszázasról, amely túloldalán először az MNB, majd a Haza Bölcse képe szerepelt. Ez késztetett gondolkodásra: miért nincsenek nekünk arcképekkel díszített páncélosaink, mint másfelé?
Kicsit utánanéztem a dolognak, így akadtam rá egy 1993-mas riportra az érmék tervezőjével, Kósa Istvánnal, aki elmondta, hogy először ő is a magyar történelem nagyjaira gondolt, de aztán úgy döntött, hogy az túl snassz, és kipróbál valami egészen mást. Meg különben is, a magyar történelmi személyiségek nagy részének szerepéről mai napig tartó vita van, kell a fenének ilyen balhé. Ez mondjuk szvsz elég nagy hülyeség, nem feltétlenül kell nekünk Horthy meg Kádár a pénzérménkre, amikor ott van egy Kossuth, egy Mátyás vagy éppen egy Szent István is a talonban. Róluk azért nem szoktak annyit veszekedni. De hát így jutottak nekünk madarak meg virágok.
No persze nem azt mondom, hogy ha az angolok rátehetik a pennykre II. Erzsébetet, miránk miért ne nézhetne Mádl Ferenc azzal az elbűvölő mosolyával? Vagy miért ne lehetne egy V-jeles Árpibácsi? Hogy egy táncoló Gyurcsányról vagy egy szónokló Viktorról ne is beszéljek. Nem. Csak valahogy úgy gondolom, hogy egy Deák vagy egy Bartók jobban kifejezné nemzetünk nagyságát a Lánchídnál. Hisz a Kossuth-bicentenáriumi százas is mekkora sikert aratott, és nem hiszem, hogy csak a különlegessége miatt.
De nincs mit tenni, lehet jobb lesz hozzászokni, hogy egy híd néz vissza ránk az új pénzérméről. Elvégre előbb vagy utóbb úgyis kivonják ezt is...
