Ugyan nem épp a blog profiljába vág, de emellett nem mehettem el szó nélkül. Filmeket nézni ugyanis nem nagyon van időm a temérdek sorozat mellett (Human valószínűleg klónozta magát, vagy nem tudom), mostanában csak a nagyobb blockbustereket követem, meg néhány örök klasszikust és kedvencet nézek újra és újra. Ezek közé tartozik a James Bond széria is, így amikor a csendes hétvége után rápillantottam a FigyelőNetre, már a cím láttán is enyhe bazdmegelés hagyta el a számat: Fekete lehet James Bond.
Félreértés ne essék, nem a kishazánkat betöltő, és ahol nincs, oda is odaképzelt rasszizmus szól belőlem, egyszerűen mint néző fordul fel már a gondolattól is a gyomrom. Igen, már azelőtt is felmerült egy afro-amerikai színész castingolása a brit titkosügynök szerepére, hogy Daniel Craig szélben lobogó szőke hajával bemotorcsónakozott a sajtótájékoztatóra, de a két felmerülő név, P Diddy és Colin Salmon eléggé nevetségessé tették még magát az ötletet is. Most azonban a nyakunkon lévő Quantum of Solace (a magyar címről nem nyitnék hosszas vitákat) premier, plusz Obama elnökké választása újra előtérbe helyezte az ötletet, sőt, a múlt héten már maga Barbara Broccoli és Daniel Craig is azt nyilatkozta: el tudnák képzelni feketének a következő Bondot, habár utóbbi sietve hozzá is tette, hogy "Ian Fleming valószínűleg még a gondolattól is forogna a sírjában."
Barbara Broccoliról annyit kell tudni, hogy ő Albert R. "Cubby" Broccoli producer (aki az első 18 filmet igazgatta) egyszem gyermeke, az öreg Cubby halálával és az ő előretörésével kezdődött meg az a fordulat a Bond-franchiseban, amit manapság új korszaknak vagy Bond 2-nek neveznek a rajongók. Azonban ami az embert igazán megragadja a cikkben, az az a mondat, amit léptem nyomon, online vagy épp nyomtatott formában, de minden médium és kevésbé médium megemlít:
"Lejárt az idő, amikor Bond a dandyt, illetve az elegáns lovagot játszotta Sean Connery és Roger Moore alakításában; a mostani 007-es ügynöknek keménynek kell lennie. A szuperügynök szerepét nagyon is jól el tudná játszani egy fekete színész, annál is inkább, mert az Ian Fleming által az 50-es években kitalált alak személyisége amúgy is sok változáson ment keresztül."
Igen, már megint ugyanaz a lejárt koros szöveg, amivel annak idején Craig keménységét is lenyomták a hitetlenkedők torkán, de ennek itt és most kell végetérnie: nem akarunk fekete Bondot! Annyiban még igaza is lenne Barbarának, valóban eljárt a régi Bond felett az idő, és ami menőnek vagy épp nagyszerűnek tűnt a 70-es, 80-as években, arra a néző most már csak egyszerűen legyint egyet. Az új Knight Riderben sem nyűgöz már le senkit egy beszélő autó, kellett hát valami látványosabb, és mit ad isten, a készítők épp a Transformerst nézték előző este, jött is hát az ötlet az átalakuló KITT-ről. Bondot is hasonlóképpen alakítjuk át, Terminátor lesz belőle, de minimum egy John McClane, és ha ebbe belefér az is, hogy egy fekete színész játssza el a 007-est, akkor arra is rábólintunk. Csak közben arra nem gondolnak a kedvenc producerek és "a Casino Royale az egyetlen IGAZI Bond film"-hozzászólók, hogy ezzel pont a filmek és a karakter lényege veszik el. Lehet, hogy a könyvhöz jobban hasonlít a Craig-vonal, ami igaz is, hiszen még a 2000-es évek elején nekem is volt szerencsém a novellához, viszont későbbiekben a könyvekben is átalakult a sármos ügynökké, pont ahogy Broccoli is utalt rá a nyilatkozatában. De könyörgöm, nem könyvet olvasunk, hanem filmet nézünk. A Gyűrűk Ura trilógia se lesz rossz attól, hogy nem száz százalékosan könyvhű.
Lehet rebootot csinálni okosan is, szépen lassan átalakítva az addigi stílust, ha pedig erre nem képesek, le lehet mászni a kipárnázott bársonyszékből és az évi dollármilliókat hozó franchiseról, hátha valaki meg tudja oldani jobban. Konzervatívabban. És hogy miért nem így történt? Hát mert nem volt idő lassacskán felépíteni egy teljesen új Bond-arculatot, hiszen már a Bourne-széria TBO-ja is kezdte beérni az utolsó Brosnan-filmeket (346-390-456 millió dollár vs. 213-288 millió), lépni kellett, méghozzá nagyon gyorsan. Tipikus pénzért-még-az-anyánkat-is effektus.
Vajon mit szólnánk ahhoz, hogyha valamelyik filmstúdió fejébe venné, hogy csinál egy Columbo remake-et, de mivel a régi formátum lassú és elavult és így nem vonzza a nézőket, az új hadnagy elegáns Armani öltönyben, vadonatúj Peugeot volánja mögött vagy éppen agárját sétáltatva jelenne meg, és a CSI-ból megismert hi-tech módszerekkel göngyölítené fel az ügyet úgy, hogy közben egyszer sem fordul vissza az ajtóban, hogy még egy kis szivarfüsttel árassza el a szobában tartózkodókat? Ha pedig neadjisten egy fekete színészt találnának a szerepre (emlékezzünk Vhing Rames "zseniális" Kojakjére, ami 10 rész alatt ótvarosat bukott), mernénk-e még utána Columbonak nevezni azt a szériát?
Na, most ugyanez a helyzet Bonddal. Nincsenek kütyük, nincsek Moneypenny, most már a "rázva, nem keverve" és a "Bond. James Bond." mondatokat is elhagyták, oda a sárm és a jólneveltség, miért menne ezek után ugyanezzel a névvel a sorozat? Ja, hogy egy James Bond filmre többen beülnek mint egy John Shooternek nevezett angol titkosügynök kalandjaira? Akkor nem szóltam.
Egyértelmű, hogy az afro-amerikaiak tipizált erőszakossága - ami talán az egyik leggyakoribb általánosítás a filmművészetben, és igen, tudom, hogy az én posztom se sztereotípiamentes, de hát ezért vagyunk hipokraták - jót tenne annak, hogy James Bondot még pusztítóbbnak, még keményebbnek lehessen beállítani. Csak az a baj, hogy ezzel valószínűleg mindenkinek rosszat tennének. A fehéreknek is, és a feketéknek is. Még szerencse, hogy a homoszexualitás egyelőre kívül esik a terveken, de úgyis elő fogják még rángatni annyiszor az ötletet, hogy 10 éven belül számíthatunk egy hasonló bejelentésre a készítőktől a buzi-Bond témában is. Már persze ha addigra nem egy tetszetős Jamie Bond fogja ütni-vágni a rosszarcokat a vásznon, filmenként kigyúrt férfiak százait csalva az ágyába. Mint egy nimfomániás Sydney Bristow. Hát, szép kilátások.
Ha ezeket a dolgokat nem értik meg, akkor sajnos nagyon gyorsan véget érhet a Bond-filmek lassan 50 éves diadalmenete. Vagy legalábbis a régi rajongókat egytől egyig elveszíthetik, ami ugyancsak nem sok jót sejtet. Hát megér nekik ennyit? Látjuk, csak elszólja magát egy producer, és egy távoli kis ország aprócska blogjának egy még apróbb szerkesztője rögtön billentyűzetet ragadva ír kisregényt róla. És nem hiszem, hogy csak én lennék az egyetlen, aki negatív szemlélettel figyeli ezentúl a jövőt.
Addig is reméljük, hogy James Bond Will Return. Még jó sokáig.
